Byebye Deutschland

Tegnap kicsit megfaztam az esöben, ugyhogy jolesett reggel a mentatea, amit Uli csinalt (a bogeni host). Gyorsan elindultam, de elötte meg vettem peksütit ottan, csak olyan bunkon nezett az eladocsaj, hogy nem volt kedvem ott megenni, igy kinn a mezön tettem ezt meg, nehany lo tarsasagaban, akik ott legelesztek. Ejjel is esett amugy es iszonyat szürke idö volt, eselytelenül szarogattam a tegnap elazott cuccaimat a csomagra erösitve. Sikerült gyorsan megerkezni Deggendorfba, itt összevasaroltam egy csomo gyümölcsöt, peksütit stb. Rohadt nagy mazlim volt, mert meg beugrottam egy boltba joghurtert, es ekkor elkezdett szakadni az esö. Nagyon szar a nap elejen szetazni, ezert kb 1 orat vartam a bolt elött több mas emberrel, hogy elalljon. Igy egy kis kesesbe kerültem.

Az ut ezutan föleg a gat mellett ment, csak azt nem ertem, miert nem rajta. Raadasul a gat külsö oldalan, tehat a Dunabol semmit se lehetett latni. Niederalteichnal atkompoltam (csak miattam indult el :) aztan tovabb a gat mellett, mig beertem Vilshofenbe. Azaz mielött beertem, meg törtent egy kis baleset. Egy kertvarosi kis utcan mentem, ahol jobboldalt kocsik parkoltak, baloldalt maradt kb 2m. Na, itt mentem kb 20-szal, mikor egy volkswagenes nö kinyitotta az ajtajat, es a kormanyommal teljes lenduletböl elkaptam. Nekem nem lett semmi bajom, meg a biciklinek se, viszont az ajtot ugy kifeszitette az ütközes, hogy nem lehetett becsukni. A nö kicsit ideges volt, bar inkabb magara, merthat neki kellett volna figyelnie. Közben engem kerdezgetett, nem serültem-e meg. Viszont teljesen bepanikolt, hogy mit csinal most majd az autojaval. Javasoltam, hogy ragassza be addig, mig nem megy el a szervizig. Vegul is talalt egy pokot, ezzel fogatta oda a masik ajto kilincsehez, majd elment. Ez amugy egy eleg gyakori biciklisbaleset, mar sok ilyet hallottam, csak rosszabbul is lehet jarni, mint en. Eleg könnyü elkerülni: ha az ut jobb oldalan kocsik parkolnak, nem szabad az ut szelen menni. Itt viszont nem volt erre hely, mert nagyon keskeny volt az ut.
Vilshofen amugy szinten szep kis hely volt, itt visszamentem egy hidon a bal partra, majd kb delutan 4-re elertem Passaut. Itt volt az egyetlen esztetikailg ertekelheto vizieromu, ilyen teglaarchitekturas, tök jo, ezen mentem at a jobb partra, majd a belvarosba, ami egy hosszukas felsziget, merthogy a Duna es az Inn hatarolja, amik itt folynak össze. Mivel nem talaltam Bratwurstot (mar napok ota), ezert a Nordsee-ben ettem halburgert meg fish n chipset. Utana nemsokara bucsut mondtam Nemetorszagnak. Tök jo, hogy ezt a rohadt nagy orszagot sikerült atszelnem. Amugy most mar kb 1300 km-nel tartok, es egyelore birom :)
Az osztrak reszen aztan kezdodtek a hegyek, es az eddigi talan legszebb resz. Hegyoldalak erdövel a ket oldalon, a viz mellett egy bicikliut, es ennyi. Se varosok, se autok, csak ilyen par hazbol allo tanyak, idilli. Mivel kesesben voltam, meg nem is akartam varosban ejszakazni, megalltam egy panzional Inzellben, es itt aludtam (Ausztriabol ugye nem valaszolt senki a HC-n). Ez egy ilyen vilagvegi hely volt. Attol eltekintve, hogy ott folyt a Duna, volt nehany haz, es kesz. A panzio meg ilyen regi paraszthazbol volt atalakitva, ketszintes, es a haz egy udvart vesz körül, jol nezett ki. Egy nemet hazasparral dumaltam ott, akik Passautol Becsig mentek 1 es 2 eves gyerekükkel, akik az utanfutoban utaztak.